Ma Magyarországon kb. 800.000 ismert, kb. 250.000 még nem diagnosztizált cukorbeteg él, és 300.000-400.000-re tehető azon egyének száma, akik a betegség előstádiumában, az ún. csökkent glukóztolerancia (IGT) állapotában vannak. Tehát az összlakosságnak kb. 13-14%-a érintett a cukorbetegség problematikájában.
A cukorbetegség – orvosi szakkifejezéssel diabetes mellitus – összetett anyagcserezavar, melynek legszembetűnőbb jele a vércukorszint megemelkedése. Két alaptípusát és több altípusát ismerjük.
A ma 1-es típusúnak nevezett cukorbetegség elsősorban a gyermekkorban, a tizenéves- és kora felnőttkorban lép fel, többnyire viharos tünetekkel. A fiatal felnőttek 1-es típusú cukorbetegségét LADA mozaik szóval (Latent Autoimmun Diabetes in Adults) jelöljük. Az esetek többségében néhány hónapig, akár egy-másfél évig tévesen 2-es típusú diabéteszként tablettával kezelik, majd a befolyásolhatatlanul emelkedő vércukorszintek miatt váltanak inzulin kezelésre. Az 1-es típusú cukorbetegek kivétel nélkül csak inzulinnal kezelhetők.
Csupán ritkán öröklődik, és kialakulásának leggyakoribb oka az, hogy egy ún. autoimmun folyamat keretében a szervezet elpusztítja saját inzulintermelő sejtjeit, aminek következtében e betegeket feltétlenül inzulininjekciókkal szükséges kezelni. Többfajta antigén vizsgálattal (GADA, IA2, ICA, IAA, ZnT8A) igazolható a diagnózis.
Az 1-es típusú cukorbetegek aránya kevesebb, mint az összes cukorbeteg 5-6%-a.
A ma 2-es típusúnak nevezett cukorbetegség korábban a 40 év felettiek betegsége volt, de ma már a tizenévesek és a fiatal felnőttek körében is egyre gyakrabban találkozhatunk vele.
A betegség iránti hajlam erősen öröklődik, bár a kórfejlődésben sokkal meghatározóbb az ún. külső, környezeti tényezők jelentősége. Ezek: a mozgásszegény életmód, a helytelen táplálkozás és a kettő eredményeként fellépő kövérség. Az eredmény az ún. metabolikus szindróma, melynek jellemző tünetei a kövérség, a szénhidrát-anyagcsere zavara, a zsíranyagcsere eltérései (magasabb szérum triglicerid-, összkoleszterin-, LDL-koleszterin és/vagy alacsonyabb (védő hatású) HDL-koleszterin- szintek), a vér fokozott alvadási hajlama és a mintegy 70%-ban társult magas vérnyomás.
Mindezt együtt más kifejezéssel inzulinrezisztencia szindrómának is nevezik, és mint ilyen, már sokkal több, mint cukorbetegség, hiszen a fenti tényezők a szív- és érrendszeri kockázati tényezők együttesét, az idő előtti megrokkanás és elhalálozás veszélyét jelentik.
A 2-es típusú cukorbetegek kb. 85%-ának van súlyfeleslege.
Fontos megjegyezni, hogy az 1-es típusú cukorbetegek mintegy 30-36%-ánál is kifejlődik a metabolikus szindróma, tehát meghíznak, vérzsír-rendellenességek jelentkeznek és megemelkedhet a vérnyomásuk. Ennek oka részben a mozgásszegény életmódban, részben az inzulin-túladagolásban és a túlzottan liberalizált étrendben keresendő. Számukra tehát a megoldás: szigorúan testre szabott energiatartalmú étrend, ehhez pontosan illesztett inzulinadagolással és rendszeres testmozgással.
Nagyon fontos tudni, hogy a 2-es típusú diabétesz progresszív megbetegedés. Ez azt jelenti, hogy kezdetben csupán diétával is közel normális szinten tarthatók a vércukrok, de ez hónapokon-éveken belül már csak egy-, később többfajta vércukorcsökkentő tabletták adásával lehetséges, mivel az inzulin elválasztás folyamatosan csökken. Ma már az idő előtti inzulinkezelés bevezetése számos korszerű tablettás és nem inzulinjellegű injekciós készítmény alkalmazásával kivédhető.
Legtöbbször a terhesség 20-24. hetében kötelezően elvégzendő orális glukóz terheléses vizsgálattal diagnosztizálható. Ha a 75 g szőlőcukor elfogyasztását követő 120. percben a vércukor 7,8-11,1 mmol/l között mozog (ami terhességen kívül csökkent glukóz toleranciát jelent) beszélünk (már feltétlenül kezelendő) terhességi diabéteszről. Értelemszerűen a 11 mmol/l feletti 120 perces vércukor érték már valódi diabéteszt jelent és még inkább kezelésre szorul. A kezelés módja inzulin adagolása, mivel a vércukorcsökkentő tabletták károsak lehetnek a magzatra. A szülést követően az anya évente ellenőrzendő, mert az esetek 50%-ában 5 éven belül 2-es típusú diabétesz alakulhat ki.
Ritka formája a cukorbetegségnek, mely a csecsemőkortól kezdve fiatal gyerekkorban kezdődhet normális testsúly mellett, miért is legtöbbször 1-es típusú diabéteszként kezelik, jóllehet szulfanilurea tablettákkal jól egyensúlyban tartható. Oka többféle gén hiba, családi halmozódást mutat.
Ez a hasnyálmirigy külső elválasztású részének megbetegedései (gyulladás, rák, ciszta, hasnyálmirigy műtéti eltávolítása, stb.) nyomán alakul ki, mivel minden ilyen esetben károsodnak a szigetsejtek is és csökken vagy megszűnik az inzulin elválasztás. Minden esetben – többnyire kis mennyiségű – inzulinnal kezelendő.