A vércukor és az inzulin

A VÉRCUKOR ÉS AZ INZULIN

Dr Fövényi József

A vércukor a vérben lévő szőlőcukor, szakkifejezéssel glukóz. A vércukor szintje egészséges embernél éhgyomorra 4-5,5 mmol/l között változik, étkezések után 1-2 óra időtartamra 1-3 mmol/l-rel emelkedik.

Cukorbetegségről akkor beszélünk, ha a vércukor éhgyomri szintje a 6 mmol/l-t meghaladja, étkezés után ez az érték 11 mmol/l fölé emelkedik.

A vércukorszint két okból emelkedhet:

• a vércukrot emelő szénhidráttartalmú táplálékok felvétele következtében, valamint
• a hasnyálmirigyben termelődő, a vércukorszintet csökkentő hormon, az inzulin (abszolút, vagy relatív) hiánya miatt.

Míg az étkezés utáni vércukor emelkedés elsősorban a táplálék szénhidráttartalmára és az elfogyasztott szénhidrát minőségére (kisebb mértékben az elfogyasztott fehérjékre) vezethető vissza, addig az étkezési szünetekben – többek között éjjel és a kora reggeli órákban, tehát éhgyomorra – észlelhető vércukor emelkedés a máj fokozott cukorleadásának a következménye.

A vércukor szintjét a szervezet bonyolult, összehangolt szabályozó mechanizmus révén tartja egyensúlyban, melyen belül legfontosabb szerep a hasnyálmirigy – szaknyelven pankreász – úgynevezett Langerhans szigeteinek béta-sejtjeiben termelődő hormonnak az inzulinnak jut. A hasnyálmirigy a has mélyében a máj alatt, a patkóbél által körbefogva, haránt irányban helyezkedik el. Feladata kettős; részben emésztőnedveket termel az emésztés elősegítésére (ún. külső elválasztású funkció), részben a vér cukorszintjét és a sejtek cukorfelvételét szabályozó inzulint bocsátja a véráramba (ún. belső elválasztású működés). Ezen túlmenően az inzulin a szervezet teljes anyagcseréjének, tehát mind a szénhidrát-, mind a zsír-, mind pedig a fehérje-anyagcserének is a legfőbb szabályozó hormonja.

Abban az esetben, ha nincs elegendő mennyiségű inzulin a szervezetben (abszolút hiány), vagy az inzulin valamilyen okból hatását nem képes kifejteni (relatív hiány pl. inzulin rezisztenciában), a vércukor szintje megemelkedik.

Amíg az inzulin a fent leírt mechanizmusok révén a vércukrot mindig csökkenti, addig a Langerhans-szigetek alfa-sejtjeiben termelődő másik hormon, a glukagon ellentétes hatású, tehát a vércukrot emeli, mivel fokozza a máj szőlőcukor leadását. Az egészséges szervezetben a glukagon elválasztására fizikai munkavégzéskor és étkezési szünetekben kerül sor, mellyel biztosítja a vércukorszint állandóságát.

Diabéteszben csökkent inzulinhatásnál a glukagon a felelős azért, hogy étkezések alkalmával nem függesztődik fel a máj glukóz leadása és ezért nem csupán az elfogyasztott szénhidrátok, hanem a májból kiáramló cukoris emeli a vércukor szintjét.

Az inzulin és a glukagon mellett étkezéskor a vékonybelekben is hormonok (inkretinek) szabadulnak fel, melyek fokozzák az inzulin- és gátolják a glukagon- hatását, ezáltal a vércukor túlzott megemelkedését.