Legyen szó fejfájásról, gerincproblémáról, egyes daganatos betegségekről, a kezelőorvos javasolhatja az MR vizsgálatot, CT-re pedig az esetek többségében akkor küld, ha fel szeretné mérni az arckoponya, az orrmelléküregek állapotát, vagy balesetek, sérülések esetén a vérzéseket, a csontokat, lágyrészeket. Ezeken kívül is vannak esetek, mikor a CT vagy az MR vizsgálat nyújt segítséget – erről, a félelmekről, és a mellékhatásokról is beszél Dr. Mezőfi Beáta, a Margit Medical Center radiológus főorvosa .
Mi az MR és mi a CT vizsgálat? Mi a különbség a kettő között?
Az MR vizsgálat egy mágneses magrezonancián alapuló képalkotó diagnosztikai eljárás , mely a mágneses teret felhasználva készít részletes felvételeket az emberi testről. Különösen az agy és a gerincvelő, valamint a lágyrészek vizsgálatára alkalmas. Döntően a koponya, a gerinc és az ízületek betegségeinek vizsgálatára alkalmazzák, de kiválóan alkalmazható a nyak, az emlő, a has és a kismedence lágyrészeinek, a csontvelő vizsgálatára, valamint erekről is információt kaphatunk.
A leggyakoribb indikációk:
A CT (komputertomográf) lényegében egy továbbfejlesztett röntgen berendezés , ugyanis a vizsgálat során itt is röntgensugarat használnak a diagnosztikai képalkotáshoz.
A leggyakoribb indikációk:
Valósak-e a félelmek ezekkel a vizsgálatokkal kapcsolatban? Vannak mellékhatások?
A CT vizsgálat bármely életkorban végezhető és a korszerű berendezésekben már jelentősen csökkent a sugárterhelés, de csak orvosi javaslat alapján végezhető el. Ritkán fordul elő ugyan, de a CT és MR vizsgálatnál adott intravénás kontrasztanyag túlérzékenységi reakciót, allergiát okozhat, ami döntően enyhe lefolyású és könnyen, jól kezelhető. Az esetleges, ritka allergiás reakciókon kívül a CT/MR vizsgálatok fájdalom és a sugárterheléstől eltekintve mellékhatás-mentesek.
Mely esetekben nem alkalmazhatók?
MR : Bár a tudomány jelen állása szerint nem bizonyított, hogy a mágneses rezonancia veszélyezteti a magzatot, elővigyázatosságból az első trimeszter idején (de inkább 20. terhességi hétig) a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően a vizsgálat ellenjavallt, mivel lehetséges mellékhatásairól, szövődményeiről nem rendelkezünk elegendő információval. Amennyiben a páciens pacemakerrel rendelkezik, csak és kizárólag kardiológiai szakvizsgálat és vélemény után vizsgálható, mivel az újabb pacemakerek kikapcsolhatók, így MR vizsgálóba kerülhetnek, és a vizsgálat után a kardiológus tudja újra visszakapcsolni a készüléket. Ha korábbi műtétekből adódóan beépített fémek vannak a szervezetben, azok a mágneses térben eltéréseket okozhatnak, (csavarok, kapcsok, beépített hallókészülékek, szívbillentyűk, aneurysma klippek, protézisek), ilyenkor ezeket jelezni kell, egyes esetben igazolásra lehet szükség a beépített fémanyag MR vizsgálatra alkalmas voltáról. Célszerű már az időpont egyeztetésnél ezt megemlíteni. Egyes esetekben a vizsgálat az okozott műtermékek miatt korlátozott értékű lehet.
CT : A sugárterhelés miatt gyermekek, (fiatalok) vizsgálatára csak rendkívül indokolt esetben, a terhesség alatti vizsgálatra pedig szinte csak életmentő esetben kerülhet sor.
Kell-e valahogy készülni a betegnek a vizsgálatokra?
Kontrasztanyagos CT/MR vizsgálat előtt 4 órával már ne fogyasszon ételt.
Ajánlott a natív (nem kontrasztanyagos) vizsgálatokra is éhgyomorral jönni,
mivel ha végül orvosi indikáció miatt mégis szükséges a kontrasztanyag
beadása, akkor nem kell egy újabb időpontban megismételni a teljes
vizsgálatot. A kontrasztanyag beadásának feltétele, hogy megfelelő
vesefunkciós értékkel (
kreatinin, karbamid laborvizsgálat
, GFR) rendelkezzünk, ezt egy friss (1 hónapnál nem régebbi) laboratóriumi
lelettel kell igazolni.
Kontrasztanyagos CT vizsgálat
előtt egyes, merckformin tartalmú, szájon át, cukorbetegségre szedett
gyógyszerek bevételét a vizsgálat előtt 48 órával fel kell függeszteni és a
vizsgálatot követően, 48 óra letelte után lehet újra megkezdeni.
Kontrasztanyagos CT vizsgálat előtt mindenképp érdemes konzultálni
kezelőorvosával az elhagyni szükséges gyógyszerekről.
Mint minden vizsgálat esetében, itt is rendkívül fontos, hogy a páciens minden olyan dokumentumot, leletet, zárójelentést elhozzon, ami azt a betegséget, vagy azt a vizsgált testrészt, vagy egyéb betegségeit érinti. Kiemelten fontos, hogy a korábbi vizsgálatok képanyaga (ma már egy CD vagy DVD adathordozón) szintén a leletező orvos rendelkezésére álljon, hiszen például a kezelőorvos a változások alapján tudja a további kezelési tervet felállítani, és a szakszerű összehasonlításhoz a radiológus szakorvos rendelkezik megfelelő eszközökkel és szakképzettséggel.