A diabétesz gyógyszeres kezelése

Korábban szájon át szedhető tablettás (orális antidiabetikus) és inzulin készítményekről beszéltünk, azonban az utóbbi években a helyzet megváltozott. Megjelentek ugyanis az injekciós, de nem inzulin jellegű vércukorcsökkentők. Ezért ehelyütt feltétlenül foglalkozni kell velük is, főként mivel igen kedvező hatást gyakorolnak a testsúly alakulására. Ezen túlmenően pedig a tablettás készítmények sora is jelentősen bővült, részben egy teljesen új gyógyszercsalád megjelenésével.

A tablettás készítmények többfajta hatásmechanizmussal rendelkeznek és ennek függvényében különböző módon hatnak a testsúlyra.

Metformin

Ma alapgyógyszerként tekintünk a metforminra, mely kettős hatású: csökkenti a májban az inzulin rezisztenciát, vagyis fokozza az inzulin májra gyakorolt hatását és ezáltal gátolja a máj cukor leadását, valamint kisebb mértékben az izmokban is fokozza az inzulin hatását, elősegítve ezáltal az izmok cukor felvételét.

Mindezek révén a metformin semmiképpen nem növeli a testsúlyt, inkább segíti annak csökkentését. Hatása az adag emelésével párhuzamosan nő, ezért 1500–2500 mg-os adagban célszerű adagolni.

Egyetlen probléma vele, hogy minden hatodik egyénnél fokozott bélmozgást vált ki, mely megnehezíti alkalmazását. A panaszokat csökkentheti a hosszabban ható (XR) változat alkalmazása, mely azonos adagban alkalmazva fele annyi panaszt okoz. Segítségével tíz közül legalább kilenc cukorbetegnél sikerrel alkalmazható a metformin kezelés. Fontos szempont még, hogy önmagában adva a metformin nem okoz hipoglikémiát.

Szulfanilurea készítmények

A két évtizede még szinte egyeduralkodó szulfanilurea készítmények (glibenclamid, gliklazid MR, glimepirid, glipizid és gliquidon) fő hatása, hogy fokozzák az inzulin elválasztását. Ezért egyrészt könnyen okoznak hipoglikémiát, másrészt az étvágy fokozásával elősegíthetik a testsúly gyarapodását is akár önmagukban, akár más szerrel, pl. metforminnal együtt szedik őket.

Ma már csak a gliklazidot és a glimepiridet használjuk és veseelégtelenségnél a gliquidont. 2022-re a szulfanilureák a tablettás vércukorcsökkentők között erősen visszaszorultak.

Akarbóz

Az akarbóz elnyújtja a szénhidrátok felszívódását, ezáltal mérsékli az étkezés utáni vércukor emelkedését. Önmagában adva nem okoz hipoglikémiát és nem növeli a testsúlyt sem. Kellemetlen mellékhatása a fokozott bélgáz képződés, mely idővel csökkenhet. Ma már csak elvétve alkalmazzák.

Gliptinek

A gliptinek (sitagliptin, vildagliptin, saxagliptin, linagliptin, alogliptin) az inzulin hatását fokozó fontos bélhormonoknak (GLP-1, GIP) az enzimatikus lebontását gátolják (ún. DPP-4 gátlók). Elsősorban metforminnal együtt adagoljuk őket, többnyire a két szer egyetlen tablettában kombinált változatát alkalmazzuk. Nem okoznak hipoglikémiát és nem növelik a testsúlyt, ún. „testsúly-semlegesek”.

Gliflozinok

A gliflozinok vagy SGLT-2 enzimgátlók teljesen új gyógyszercsaládot képeznek. Hatásmechanizmusuk inzulintól független. A vese kanyarulatos csatornáiban gátolják a glomerulusokban kiválasztott glukóz visszaszívódását elősegítő enzim hatását. Ezáltal jelentős, akár napi 70 g-nyi cukor ürülhet ki a vizeleten keresztül, mely által egyrészt csökken a vércukor szintje, másrészt az energiaveszteség miatt csökken a testsúly. Egyetlen – nem túl gyakori – mellékhatásuk: a vizeletben lévő glukóz miatt gyakrabban lép fel húgyúti fertőzés, mely általában magától gyógyul. Három fajtájuk van hazai forgalomban, a dapagliflozin, az empagliflozin és az ertugliflozin. Mindhárom rendelkezik metforminnal kombinált változatban, az ertugliflozin sitagliptinnel kombináltan inzulin mellé is adhatók.

Az utóbbi évek vizsgálatai alapján a gliflozinok a jelentős vércukorcsökkentő hatás mellett kifejezett szív-védő és a vese romlását lassító hatással is rendelkeznek, ezért egyre gyakrabban alkalmazzák e szereket nem diabéteszes szívbetegeknél és vesebetegeknél is.

GLP-1 mimetikus, ill. GLP-1 agonista szintetikus injekciós készítmények

Nem inzulin jellegű ún. GLP-1 mimetikus, ill. GLP-1 agonista szintetikus injekciós készítmények, a naponta egyszer, bármely időpontban adagolandó liraglutid és lixisenatid, a naponta kétszer alkalmazandó exenatid, valamint a hetente egyszer adagolandó tartós hatású dulaglutid és semaglutid készítmények. Mindegyik készítményt elsősorban metforminnal kombináltan alkalmazzuk. A liraglutid az extra hosszúhatású degludek inzulinnal, a lixisenatid a hosszú hatástartamú glargin inzulinnal naponta egy injekcióban adagolható, számos esetben feleslegessé téve a napi többszöri inzulin alkalmazást.

Hatásuk összetett: segítik a vércukor emelkedésével fokozódó inzulin elválasztást, kismértékben regenerálják a béta-sejteket, gátolják a glukagon elválasztását és ezáltal csökkentik a máj glukóz leadását. Ezen kívül lassítják a gyomor ürülését, agyi hatásuk révén csökkentik az éhségérzetet és ily módon szabályozzák a táplálékfelvételt. Kezdeti fő mellékhatásuk, a hányinger az alkalmazás során gyorsan csökken, viszont a komplex hatásként fellépő testsúlycsökkenés legalább egy éven keresztül folyamatos és a 6-10 kg-ot is meghaladhatja, majd a szer alkalmazása során megmarad. Igen kifejezetten csökkentik az étkezés utáni vércukor szinteket és nem okoznak hipoglikémiát (kivéve, ha a beteg valamilyen szulfanilurea készítményt is szed).

Fontos kiemelni, hogy az összes GLP-1 agonista készítmény kifejezett szív-védő hatással is rendelkezik.